Szinopszis
Amikor elveszítjük szeretteinket, súlyos trauma ér minket, gyászolunk – ez a gyógyulási folyamat fontos része. Gyilkossági áldozatok családtagjainál azonban ez a folyamat gyakran határtalanul kitolódik. A családtagok nem tudnak szabadulni a „miértektől”, ezért nem tudják elfogadni a megváltoztathatatlant.
Finnországban a „helyreállító párbeszéd” nevű módszer a trauma feloldása és a gyászfolyamat megkezdése érdekében szemtől szembe állítja a szülőket – és a közönséget – a gyilkosokkal.
Díjak
Audience Award, Tampere FF
Rendező bio
Rendező:
John Webster
Tizenkétéves voltam, amikor az első fotómat készítettem. Apám egy hónappal azelőtt halt meg és a kamerája használatlanul hevert. Eleinte a fényképezés arra szolgált, hogy megemlékezzek róla és átvegyem a szerepét, mint családi fényképész. Negyven évvel később ma már úgy látom, hogy ez volt az első lépésem azon az úton, amelyet máig követek. A filmművészeti iskolában én voltam az osztályban a legfiatalabb. A többiek (volt olyan, aki már 25! éves volt) annyi világi bölcsességgel és tapasztalattal rendelkeztek – ugyan mit tudtam volna én elmondani a filmen keresztül? Az évek során aztán megtanultam, hogy bár a tapasztalat segíthet, a dokumentumfilm-készítés végsősoron a megfigyelésről és az empátiáról szól. Bele kell tudnod helyezni magad valaki más szerepébe: látni azt, amit ők látnak és érezni azt, amit ők éreznek, majd mindezt hangok és képek segítségével átadni. Útközben persze sok új dolgot megtanul az ember. Kétség sem fér hozzá, hogy ez a leglenyűgözőbb és leginspirálóbb része a szakmámnak! Egy-két rádiójáték kivételével (amit nagyon élveztem) soha nem kóstoltam bele a fikciós világba. Számomra mindig is a dokumentumfilm volt az igazi.
